Tengeri fergek. Tudja-e, melyik az élővilág leghosszabb állata?
Fő jellemvonásuk, hogy minden szelvényükön egy pár oldalt kiálló lábcsonk: parapodium képződik; ezeken helyezkednek el a mesteri alkotású sörték, rendszerint több kötegben. A soksörtéjűek, igen kevés kivétellel, rendszerint vált ivarúak. A fiatal nemzedék meglehetősen bonyolult metamorphosison megy keresztül. Ez a rend fajokban rendkívül gazdag, olyannyira, hogy családot is negyvennél többet különböztetünk meg a rend keretében.
A famíliáknak egyik sorát mint szabadon élő soksörtéjűeket: Errantia, állították szembe a többi helyhez kötött: Sedentaria, illetőleg csőlakó: Tubicola csoporttal. Pontosabb vizsgálatokra azonban kiderült, hogy a családok természetes rokonsági viszonya ellentmond ennek a biológiai csoportra való beosztásnak.
Az általunk ismertetendő családok képviselői tisztán tengerlakók, melyeknek kopoltyúi, ha egyáltalán képződnek, a háti oldal lábcsonkjaként fejlődnek.
A szelvényekről ezenkívül gyűrűzött tapogatók is nyúlnak ki. Fejük mellső részén, a száj tengeri fergek, fejlebeny képződik.
Ez a lebeny megfelel a prostomális szelvénynek. A szemek és a tapogatók ezen a nyújtványon vannak elhelyezve.
Tudja-e, melyik az élővilág leghosszabb állata?
Az állatok tengeri fergek éles, horgos állkapcsokkal és fogakkal ragadják meg, melyek az ormánybél kitüremkedésével jutnak napvilágra. A szabadon élő Polychaeták többnyire fémfényben csillognak s a sörték váltakozó színes fényt vernek vissza. Heteronereis oldallábai tengeri fergek A fenti ábráról, mely a francia búvárnak, Quatrefagesnak művéből van kivéve, világosan meggyőződhetik az olvasó arról, hogy az egyes szelvények oldalfüggelékei minő gazdagságban fejlődnek.
Az ábra egyik Nereis-fajtának a szelvény szélét szemlélteti. A és B a lábcsonk felső, illetőleg alsó ága; a az egyik felső tengeri fergek f az egyik alsó tapogatót jelzi, melynek tövében a levélszerű pikkely k képződik; b és c a felső ág kopoltyúlemezeit jelzik, melyek közül c a sörtével megrakott szemölcsszerű véget borítja; e és i pedig a hatalmas támasztósörtét jelölik.
Az alsó lábcsonkág kopoltyúlemezét g-nél látjuk, amely szintén az alsó sörteviselő szemölcsöt h födi. Ez az egyetlen szelvényen kiképződő mindenféle nyújtványzat a különböző fajokban nagy változékonyságnak van alávetve s lényegében véve ezen alapszik a tengeri sörtelábúak fajainak sokfélesége.
Megtalálták a tenger leghangosabb állatát – egy férget
A rend élére a tengeri hernyókat, vagy tengeri egereket, vagy tengeri fergek Aphroditidae szokták állítani. Hermione hystrix Sav. Ezek háta, mint ábránkon látjuk, nagy pikkelyekkel van fedve. A fejen rendszerint három tapogató van, kettő oldalt, egy pedig középütt. Mindnyájuknak 2—4 szemük van, amelyek gyakran piciny nyelecskéknek a hegyén ülnek és mindenkor kicsinyek.
Némely nemzetség testén a rendes egyszerű és összetett sörtéken kívül hosszú szőrökből takaró képződik, amely, különösen a szegélyen, a trópusi madarak pompás tollazatához hasonlóan színt játszik és sűrű elhelyezkedésével háti pikkelyeket a szemlélő elől teljesen elfödő szőrszövedékké lesz. Ez alatt az összefüggő takaró alatt mégis bizonyos nyílásokon keresztül víz áramlik a szelvények felső tapogatói fölött fekvő tengeri fergek. Ennek a familiának bámulatosan szép alakjait Schmarda világkörüli útjában a melegégövi tengereknek csaknem minden partján megfigyelte.
Nincs festő, aki ezeknek az állatoknak fémfényben csillogó és minden mozgás alkalmával változó csillogását vissza tudná tengeri fergek. A tengeri hernyók különlegességeként a bélcső elágazódását kell felemlítenünk. A háton szőrnemezzel fedett Aphrodite-fajok közül a félláb hossznyi A. Mellékelt ábrán látható Hermione más fajoktól a hát nemezének és más apróbb bélyegek segítségével különböztethető meg. A Hermione hystrix Sav. Ha a kifogott férget többször megmossuk s így az őt rendesen fedő piszok nagy tömegétől megszabadítjuk, akkor lebilincselő, csillogó külső tűnik elő.
A Hermione tüskéi sokkal veszedelmesebbek, mint a tengeri fergek, amennyiben szakások s így szúrás után a bőrben maradnak s ha mozgatjuk, befúródnak. Mindamellett a Hermioneknak és a többi Aphroditéknek sok ellensége van, mert a ragadozó halak, különösen a kisebb cápa-félék állandóan táplálkoznak velük s így nagymértékben pusztítják. Rendkívül jellegzetes a Lycoridák családja; ezek ragadozó lények s ez a természetük állandó nyughatatlansággal, nagyfokú gyorsasággal és csodálatos biztonsággal van összekötve.
Idemellékelten szemléltetjük a Nereis cultrifera Grube fejét melyen a, b, és c a tapogatókat, d a harapófogószerű állkapcsot és e piciny fogacskáknak több csoportját jelzi. A Nereisek nemzetségébe több mint száz faj tartozik melyek közül az európai partok lakói közül a megbeszélt fajon kívül a Tengeri fergek.
Nereis cultriforme Grube. A Lycoridák ivari életével kapcsolatban néhány különleges jelenséget ismerünk meg.
A búvárok régebben Heteronereis néven egyik külön nemzetséget különböztették meg, mely a Nereisektől abban tengeri fergek el, hogy a fej végén igen hosszú tapogatói és jó látószervek vannak. Evezői is erősebben fejlettek s egyúttal a test hátsó kétharmadában tengeri fergek szelvények alacsonyabbak, mint férgek enterobiasis kezelése mellsőben, az evezők azonban itt sokkal hosszabb sörtéket viselnek, mint elől.
Ehlersnek sikerült kimutatnia, hogy némely Nereis-faj közvetlenül ivaréretté válása előtt, ebbe a Heteronereis-formába alakul át, amely alakban szabadon úszó életmódra tudnak áttérni. Ilyenképpen a fajt nagyobb területre terjesztik el, mivel a közben ivaréretté vált állatok ivari termékeiket a szabad vízbe hullatják alá s így a fiatalok az álcaállapot után új lakóterületeket népesíthetnek be. Az öregek a peterakás után elpusztulnak. Más esetekben azt tapasztalták, hogy miként azt a Nereis dumerilii Audouin et M.
Egyrészük minden további átalakulás nélkül ivaréretté válik, másrészük azonban heteronereis-alakká változik át és végül kétivarú alakok is jelentkeznek ugyanazon nemzedékben.
Ennek az állapotnak megfelelően a fajok is váltakoznak. Egyes Nereis-fajokban ugyanis mindezideig nem találtak heteronereis-alakot. Másokban viszont még ezideig csak a heteronereis-formát ismerik, a törzsalakra pedig még nem akadtak rá.
A Nereisekkel rokonok az Eunicidák. Ezeknek a szelvényei a hátoldalon elágazó kopoltyúfüggelékeket viselnek és hatalmas állkapcsi készülékkel vannak ellátva.
Némelyek közülük tetemesen megnőnek és veszedelmes rablókká válnak. A Földközi-tengerben ismeretesek a szép Halla parthenopeia Chiaje és a nagy Diopatra neapolitana Chiaje, továbbá a csőlakó s egyben átlátszó testű Hyalinoecia tubicola Müller Onophis nevű fajok.
Tengeri fergek. Megtalálták a tenger leghangosabb állatát – egy férget
Ehhez a familiához tartozik a tudományban nagy hírre szert tett palolo-féreg, az Eunice virdis Gray Lysidice. Tengeri fergek az állat a Samoá-szigetcsoport partjainak közelében él. Amint Stair és Powell meg más búvárok írják, ez a féreg a partokon minden esztendőben kétszer jelenik meg mérhetetlen seregekben és pedig október—november hónapokban. A második alkalommal mindig nagyobb tömegekben jelentkezik az állat s ezért ezt az időt a bennszülöttek mblalolo levu, az tengeri fergek pedig mblalolo lailai, vagyis kis- és nagyplolo időknek nevezik.
A féregsereg mindkét alkalommal az utolsó holdnegyedi napot megelőző napon jelenik meg, és pediglen mindig tengeri fergek hihetetlen tömegekben, hogy a tenger messzi terjedelemben hemzseg a féregtől. Az első férgek a hajnali szürkületben kúsznak elő, a tömeg mégis tengeri fergek jelentkezik.
Két, három óra múlva azonban minden eltűnik.
Tengeri férgek
A lakosság örege, fiatalja ilyenkor begázol a vízbe és díszesen kidolgozott kosaraikkal halásszák a mblaolot, tengeri fergek ott helyben nyersen elfogyasztanak, vagy pediglen növényi levelekbe sodornak és kisütik, hogy mint ritka csemegét nagy lelkesedéssel falatozzák.
Ugyanakkor kereskedők nagy száma lepi el a partot, akik minden felesleget megvásárolnak, hogy azt a sziget azon távoli lakóinak árusítsák el, akik a nyalánkságok ünnepén közvetlenül nem vehetnek részt. Nevezetes jelenség, hogy a féregtömegben ép, egész férgeket nem lehet találni, hanem csak 2—20 mm hosszúságú darabkákat, tengeri fergek az tengeri fergek hátsó leszakadt, ivarérett részéből állanak. Az állatok váltivarúak, s a hímekről leszakadt darabok sárgásfehérek tengeri fergek okkersárgák, viszont szennyes indigókék vagy sötétzöldek a nősténydarabok.
Ezek az ivari tagok a vízbe ürítik ivari termékeiket, minekutána a heteronereida-alakok példája szerint nemsokára tönkremennek.
Honnan származik a féregdaraboknak ez a nagy tömege? Ezt a kérdést egymástól függetlenül Kremer és Friedländer derítették ki.
MÁSODIK REND: Soksörtéjűek (Polychaeta)
Leírják, hogy az Eunice viridis a korálltömbök hasadékaiban, réseiben hogyan él, amíg a föntemlített időpontok elkövetkeztéig ivaréretté nem válik. Az ivari termékek a test hátsó végének gyűrűiben keletkeznek, amelyek egyúttal úgy alakulnak át, hogy úszásra is képesekké válnak.
Ha a rajzás ideje megérkezett, a hátulsó testvég tengeri fergek, felúszik a tenger szintje felé, a mellső nagyobb darab azonban a talaj kőtöredékei között marad és az ivarzás céljára leválasztott testvégét helyrepótolja. Mayer A.
Újabban a Ceratocephale ossawai Izuka után japán palolo vált ismeretessé. Említésreméltó még a Syllidae-ák családja 1. Syllis ramosa M. Gamble: Worms. London, Macmillan et Co Ide piciny állatok tartoznak, melyek mellső vége tapogatókkal és tapogatófonalakkal sűrűn meg van rakva.
Tengeri fergek, Csontevő férgek falták fel az elpusztult aligátorokat | hu
Elterjedt fajok: Syllis variegata Grube, Grubea limbata Clap. Az idetartozó fajoknak különleges szaporodási viszonyaival később behatóbban foglalkozunk. Az Alciopidák, mint a nyílt tengervíz lakói, víztisztán átlátszók. Ez képesíti őket arra, hogy a tenger felső rétegeiben úszva, kutassanak zsákmány után, melyet magas tökéletességre jutott, szép piros, sötétbarna tengeri fergek fekete szemükkel követnek nyomon.
E kötet elején látható színes táblánk felső jobb sarkában ennek a családnak egyik képviselőjét, az Asteropoe candida Chiajet szemlélhetjük. A Phyllodocidák hát- és hasoldali tapintó fonalaikat levélszerűvé fejlesztették s evezőként használják.
Testük feltűnően megnyúlt és számos szelvényre tagolódott. A francia és az angol partokon élő Phyllodoce laminosa Sav. Az állatok feltűnő könnyedséggel úsznak. Nappal más ragadozó gyűrűsférgek példájára nyugton hevernek rejtekhelyükön, csak a sötétség beálltával kerülnek elő, hogy zsákmány után lássanak; mozgás közben egész testük vízszintes síkban kígyózik, e mozgásban az állatot evezői támogatják.
Utóbbiakat az állatok rendre nyújtogatják és húzzák meg egészen olyanszerű sorrendben, amint a százlábúak lábaikat, vagyis hátulról előre tartó hullámokban. Miközben ezek az örökös nyugtalanságban leledző részek a fény irányában elfoglalt helyüket folytonosan változtatják, az állat zöld testén ibolyában, kékben és aranyban gyönyörű színjáték ringadozik. Egészen más alkatúak a Glyceridák. Ezeknek hosszúra megnyúlt teste kúpszerű tengeri fergek folytatódik, amely maga is keskenyen gyűrűs.
Az állatok testnagyságukhoz mérten hatalmas ormányt tudnak kinyujtani, mely rendszerint négy erős állkapcsi foggal van ellátva.
- Parazita tetvek kezelése
- Tengeri fergek.
- Tudja-e, melyik az élővilág leghosszabb állata?
- Tudja-e, melyik az élővilág leghosszabb állata?
- MÁSODIK REND: Soksörtéjűek (Polychaeta) | Brehm: Állatok világa | Kézikönyvtár
- Rossz lehelet a fehérjetartalmú ételek elfogyasztása után
- Gyöngéd óriások és apró méregzsákok.
- Támogasd a munkánkat!
Hogy mire használják az ormányukat, azonnal kiderül, ha a tengerparton hirtelen fölfordítjuk az állatokat rejtő követ; mert az ormánynak váltakozó kiöltésével és visszahúzásával szemünk láttára azonnal a földbe fúrják be magukat. Rejtett, fénykerülő életmódjuknak felel meg a kevéssé eleven színeződés is.
A Glycera-nemzetség tagjai tengeri fergek tájakra terjedtek el; Újzéland, Valparaiso, Peru, Grönland és Nord-Cap tájáról, valamint a Földközi-tengerből egyaránt ismeretesek. Arenicola marina L. A közönséges homokféreg, Arenicola marina L. Ezek a Glyceridákhoz hasonlóan élnek. A színárnyalat lakóhelyükkel van szoros összefüggésben, a világos példányok ugyanis tiszta homokfenéken, a feketék pedig az elmálló növényi és állati hulladékoktól sötét, iszapos talajon élnek.
Így gyakran találjuk ezeket a sötétszínű homokférgeket zöldes árnyalattal Nizza iszapos partjain.
Tengeri gyurusfereg. A legijesztőbb tengeri féreg | Érdekes Világ
Az állatok, mint ábránk mutatja, szájukon öblös poháralakú nyúlványt tudnak kiölteni. A mellső testszelvényeken hátoldalt csak tengeri fergek kiemelkedésekbe beleültetett sörtecsomók képződnek, ezek mögött azonban 13 középtesti szelvényen díszesen elágazódó, rojtos kopoltyúk vannak.
A test utolsó harmada teljesen síma és hengeres, mint a földigilisztánké. A közönséges homokféreg Európának csaknem minden partján él, s Grönlandot is odaértve, ez az egyetlen parti állat, amelynek nagy gazdasági jelentősége van, amennyiben Wagner számítása szerint csak a Norderney-szigeten több mint 9 és félmillió darab férget használnak el a galóca Salmo fogására.
Némelyütt a homokos partokon nagy tömegekben él. Szereti az olyan tengeri fergek, ahol apály idején a part szárazra kerül; ilyen helyen a halászok is nagy számban szedik. A féreg gyűjtése nem nehéz, a gyűjtőnek azonban az állat szokásait jól kell ismernie. Az Arenicolák a mi gilisztáinkhoz hasonlóan a talajt nagy tömegben nyelik, melyből a szerves részeket tengeri fergek gyomor és a bél válogatja ki.
